Lakók

A kezdetek: színpad, műhely, hivatal, 1902–1904

A korai lakók között udvari egyenruhakészítő és szabósegéd, bankhivatalnok és bolti szolga egyaránt akadt. A szakmákon belüli különbségek is látszanak: Spitzer Adolf mészárosmester, Blau Salamon cipészsegéd volt. A házhoz művészi munka is kapcsolódott: Armandola Aranka zongorát tanított, Almássy Iza színésznőként dolgozott. A címtár néhány sora így a megélhetés különböző szintjeit és a város kulturális életét is egymás mellé helyezi. ^[1–2]

A két korai évfolyam névsora

A névsor mellé téve a korabeli műsorokat, hirdetéseket és folyóiratokat, megmozdulnak a nevek. Hangverseny és városligeti színház, világítást ígérő készülék és iskolai versóra kerül közelebb: azok a helyek és ügyek, amelyek kitölthették a lakók napjait.

Armandola Aranka: zongoralecke és hangverseny

A címtár zongoratanárnője valószínűleg az az Armandola Aranka, aki 1901. március 9-én Fusz Ferenccel együtt zongorázott a Magyar Tanítók Turista Egyletének hangversenyén, a József körút 8. alatt. A Zenetudományi Intézet plakátokra épülő adatbázisa Rubinstein és Gobbi magyar dallamfantáziáját jelöli a műsorban. ^[5]

1902. május 31-én a Budapesti Magyar Zeneegyesület hangversenyén már énekesként szerepel a neve, Gounod Faustjának részleteinél. A zongoratanárnő mögött így olyan előadó körvonalazódik, aki többféle szerepben vett részt Budapest zenei életében. A ritka név és a zenei tevékenység erősíti az azonosítást, bár a műsorok lakcímet nem közölnek. ^[6]

Almássy Iza: Mici hercegnő és a cake-walk

Almássy Iza neve valószínűleg azonos a sajtóban Almási Izaként említett színésznőével. A Budapesti Napló 1903. június 24-én Féld Mátyás Bob herceg és Mici hercegnő című bohózatának városligeti bemutatóját harangozta be: Mici szerepére Almási Izát jelölte. ^[7]

A közlemény külön attrakciót is ígért: Féld Olga és Almási Iza új cake-walkját. A szereposztási előzetesből a nyári színház szórakoztató világa rajzolódik ki, ahol az új tánc éppúgy közönségcsalogató lehetett, mint maga a darab. A ház színésznője ezzel a könnyű színpadi műfajjal hozható kapcsolatba.

Kramer Lipót A.: fényképnagyító

Kramer Lipót A. fényképnagyítóként szerepel az 1903–1904-es jegyzékben: az elkészült felvételek nagyobb méretű változatainak előállításával foglalkozott. A fotográfia az ő révén külön mesterségként jelenik meg a ház névsorában. ^[2]

Rothauser Lajos: egy építész további nyoma

Rothauser Lajos építész volt; a következő évfolyam Rothhauser alakban közli a nevét. Egy későbbi levéltári feldolgozás az 1911–1912-ben épült Lázár utca 7. és 9. bérházainál Rothauser Lajost és Rothauser Józsefet nevezi meg kivitelezőként. A házakat Freund Dezső tervezte. ^{[1–2, 8]}

Ha a név ugyanazt az embert jelöli, a Dembinszky utcai lakó később maga is részt vett budapesti bérházak építésében. A szakma és a név egyezése ígéretes nyom, a személyazonosság azonban még nincs bizonyítva.

Mautner Adolf: fény és géperő egyetlen készülékből

Mautner Adolf gázkészülékgyártó vállalkozóként szerepel az 1903–1904-es névsorban. A következő évek cégjegyzéke már a vállalkozását is ide köti: a Mautner Adolf és Társai címeként a Dembinszky utca 18-at adja meg, társtulajdonosként Mautnert és Wilczek Gusztávot nevezi meg. ^{[2, 15]}

A cég 1899-es hirdetése a Perfector nevű, szabadalmazott gázgyártó készüléket kínálta világításra, fűtésre és gépek hajtására. Szállodák, színházak, kávéházak és műhelyek mellett gazdaságoknak is ajánlotta: szecskavágók és darálók működtetését ígérte, sőt benzin- és petróleummotorok átalakítását is vállalta. A vevők aggodalmait a „Nem robban! Nem ártalmas!” felkiáltással próbálta eloszlatni. Ez a reklám ígérete volt; a teljesítmény igazolására a Technológiai Múzeum tekintélyét is felvonultatta. Mautner történetében már a századfordulón összekapcsolódik a világítás és a gépi munka üzlete. ^[16]

Sztankovits Ödön: térképek és dél-amerikai levelek

A címtár tanára valószínűleg az a Sztankovits Ödön, akit a Magyar Földrajzi Társaság könyvtártörténete térképészként és első önálló könyvtárosaként említ. Az 1906–1909 közötti években összeállította a könyvtár cédulakatalógusát, 1909-ben pedig a külön megszervezett könyvtárosi állás első betöltője lett. A tanári foglalkozást a földrajztudomány történeti feldolgozásának 1904-es névsora is megerősíti. ^{[2, 17]}

Munkája különös távolságra vezetett Budapesttől. Zakarjás János, a 18. századi jezsuita misszionárius latin nyelvű leveleit fordította magyarra; ezek 1910-ben jelentek meg a Földrajzi Közleményekben. A levelek dél-amerikai közösségek életéről és szokásairól számoltak be, a hittérítő szemszögéből. A lehetséges házbeli lakó így egy régi utazás leírását tette hozzáférhetővé a magyar olvasóknak. ^[18]

Szellő Sándor: mit ér a szépen elmondott vers?

Szellő Sándor fővárosi tanítóként került a lakók közé. Valószínűleg ugyanő írta a Népnevelők Lapjában 1900-ban Az aesthetikai érzelem s a népiskola című cikket. Ebben azt kifogásolta, hogy az iskola a gyermek értelmének fejlesztése közben háttérbe szorítja az érzelmek és a szépérzék nevelését. Jól elkészített szemléltető képeket, éneket, költészetet, rajzot és kézimunkát ajánlott ennek ellensúlyozására. ^{[2, 19]}

A versórának szerinte a költemény gondolataihoz, képeihez és érzelmeihez is el kell vezetnie a gyereket; a szép előadás önmagában kevés. Az énektanításban a dallam megtanulása mellett annak finom árnyalataira figyelt volna. A névsor egyszerű „tanító” megjelölése mögött így egy pedagógiai vita résztvevője sejlik fel. Az 1914-es címtár Szellő Sándort már a Váci úti elemi iskola helyettes igazgatójaként sorolja fel. ^[19–20]

A ház építtetője, Spitz János Ferencz is a lakók között szerepel: előbb udvari egyenruhakészítőként, majd egyenruhakereskedőként. Részletes történetét az Építők cikk meséli el. A korai névsorban így a beruházó mellett azok is helyet kaptak, akik segédként, alkalmazottként vagy saját mesterségükből keresték a kenyerüket. A gázkészülék és a tanítók írásai pedig azt is megmutatják, mennyiféle elképzelés élt ekkor a technika és az oktatás jövőjéről. ^{[1–2, 13]}

1922: vasút, sajtó és autóvállalkozás

Az első világháború, az 1918–1919-es politikai fordulatok és Trianon után más ország vette körül ugyanazt a házat. A lakók munkái között azonban sok ismerős foglalkozás maradt: vasutasok, hivatalnokok, nyomdász, varrónő és férfiszabó szerepel az 1922–1923-as címtárban. Közéjük egy autóvállalat tulajdonosa is bekerült. A régi és az új közlekedési világ egyetlen névsorban találkozik. ^[3]

Az 1922–1923-as évfolyam névsora

A művezető a vasúti műhelyekbe, az autóvállalkozó a motoros közlekedéshez vezet. A szerkesztő lehetséges előtörténetében egy kassai napilap bukkan fel, az orvos neve mellett pedig egy régi fénykép kínál nyomot. A foglalkozásokból munkanapok és pályák kezdenek kibomlani.

Graselly Miklós: az iskola és a gazdasági egyesület

Graselly Miklós iskolaigazgatóként lakott a házban. Valószínű korábbi nyoma a Kecskeméti Lapok 1911. március 12-i számában található: az újság ugyanilyen néven földművesiskolai igazgatót említ, aki a Kecskeméti Gazdasági Egyesületet képviselte. Kiss Elemér titkárral a lajosmizsei gazdasági egyesület alakuló közgyűlésére készültek. ^{[3, 9]}

Az újságbeli igazgató munkája tehát az iskola falain túl is folytatódott, a mezőgazdasági egyesületi életben. A ritka név és az igazgatói szerep összekapcsolja a két adatot, de a későbbi budapesti lakóval való azonosságot még külön forrásnak kellene megerősítenie.

Petrovits Róbert: húsz év távolságából

Petrovits Róbert neve és MÁV-művezetői foglalkozása mindkét korai kötetben, majd 1922-ben is ugyanennél a háznál szerepel. Ez a névsorok legerősebb folytonossági nyoma: a háború előtti és utáni címhez ugyanaz a név és szakma kapcsolódik. A bejegyzések közötti évekről nincs adatunk, így a megszakítás nélküli itt lakás nem igazolható. ^[1–3]

1922-ben Markovits Ágoston MÁV-főellenőr és Szombathy József MÁV-hivatalnok is itt szerepel. A vasút többféle munkakörrel volt jelen a ház közösségében.

Takács Eberhard Árpád: autóvállalat, telefonkapcsolattal

Takács Eberhard Árpád autóvállalat-tulajdonos volt; mellette a „Józs. 51–47” telefonszámot is feltüntette a címtár. A vállalkozás pontos tevékenységét nem ismerjük. ^[3]

Bejegyzése a motoros közlekedéshez kapcsolódó megélhetést hozza a vasutasok mellé. Petrovits és Takács révén a ház névsorában egymás mellé kerül a nagy közlekedési intézmény alkalmazottja és az autós magánvállalkozó.

Dr. Merényi József: egy kassai szerkesztőség lehetséges emléke

Az 1922-es címtár dr. Merényi Józsefet lapszerkesztőként nevezi meg. Lehetséges, hogy ő az az 1879-ben született Merényi József, aki 1902-ben a kassai Felsőmagyarország munkatársa lett. Ötvös Anna sajtótörténeti tanulmánya a lap egymást követő szerkesztői között is felsorolja; főként politikai és gazdasági cikkeket írt, Kassát pedig 1916-ban hagyta el. ^{[3, 21]}

Éppen ottléte idején gyorsult fel a hírek útja: a lap 1903-ban vezette be a fővárosi telefon-hírszolgálatot. Az MTI hírei közvetlen beszélgetés révén jutottak el a szerkesztőséghez. Ha az azonosítás helyes, a Dembinszky utcai lakó már a háború előtt ilyen hírszerkesztői közegben dolgozott. ^[21]

Dr. Hieronymi Kornél: egy fénykép második élete

Dr. Hieronymi Kornél orvosként szerepel a háznál. Egy fényképkereskedő katalógusa egy 1890 körüli, Klösz György műterméből származó portrét kérdőjelesen Hieronymi Kornél MÁV-pályaorvos képeként azonosít. A leírás szerint az elő- és hátoldalon saját kezű aláírása látható. A fényképet később igazolványként használták: hátára kitöltött formanyomtatványt ragasztottak, majd iratlyukasztóval átlyukasztották. Egy műtermi arckép így a mindennapi ügyintézés tárgya lett. A házbeli orvossal való azonosság nincs igazolva; a vasúti orvosi kapcsolatot és a fényképes portrét ezért lehetőségként kezeljük. ^{[3, 22]}

Ádám Márk: szemfedélkészítő

Ádám Márk a temetkezéshez szükséges szemfedeleket készítette: ezek könnyű takarók, amelyekkel a halottat a ravatalon vagy a koporsóban lefedik. Mestersége a városi szolgáltatások egyik kevésbé látható oldalát őrzi a névsorban. ^{[3, 10]}

A szerkesztő, az orvos, a vasutas és a szemfedélkészítő munkája a városi élet egészen különböző pillanataihoz kapcsolódott. A következő névsorig azonban üldöztetés és ostrom is elérte a házat.

1944–1945: csillagos ház

A Dembinszky utca 18. szerepel a Fővárosi Közlöny 1944. június 16-i mellékletében kijelölt csillagos házak között: az épületet a zsidónak minősített budapestiek kényszerlakhelyei közé sorolták. ^[26] Dénes Mari 2014-ben közölt családi visszaemlékezése szerint 1945. január 15-én vagy 17-én nyilasok razziáztak a pincében, és elhurcolták nagyapját, Erdős Ferenc első világháborús hadirokkantat; a család többé nem hallott felőle. ^[27] Az ötvenes évek foglalkozásaihoz érve ennek az emberi veszteségnek az emlékét is magunkkal visszük.

1954: gépek és munkanormák

Az ötvenes években az iparosítás nyelve is megérkezik a névsorba: vasesztergályos, géplakatos, időelemző és segédmunkás szerepel benne. Az 1954-es választói névjegyzék az állandó bejelentett lakásuk alapján sorolja a házhoz a választókat. Mellettük tovább él a kézműves és szolgáltató Budapest: szabók, varrónők, eladók, takarítók és egy táncos neve is olvasható. ^[4]

Az 1954-es választói névjegyzék házbeli listája

A darukezelő és az időelemző sora az ipari munka világába vezet, a mozigépészé a vetítőfülkébe. Felkai Andor neve mellől egy sporttörténeti nyom indul tovább, Molnár Ida pedig tizennyolc évesen már táncosként szerepel. Az ötvenes évek lakóinak életét is többféle munka és szenvedély töltötte ki.

Lakatos Gézáné, Kovács Katalin: darukezelő

Lakatos Gézáné, született Kovács Katalin darukezelőként dolgozott. A női lakók munkája az ő bejegyzésében az ipari gépek világához kapcsolódik. ^[4]

Az ilyen munkát a korszak nyilvánosan is bemutatta: egy 1952-es filmhíradó női darukezelőket szerepeltetett a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban. Ez a szakma korabeli hátterét szemlélteti; Katalin munkahelyét nem azonosítja. ^[11]

Kovács Jánosné, Ballák Magda: a vetítés mögött

Kovács Jánosné, született Ballák Magda mozigépész volt. A századelő színésznője után az előadás technikai oldalán dolgozó nő is megjelenik a ház történetében: munkája a filmvetítéshez kapcsolódott. A filmszínház nevét a névjegyzék nem közli. ^[4]

Horváth János: a munka idejének mérője

Horváth János időelemzőként dolgozott. Szakmája a munkaműveletek időigényének vizsgálatához és a munkanormákhoz kapcsolódott: ahhoz, mennyi idő szükséges egy-egy feladat elvégzésére. ^{[4, 12]}

Az Országos Munkabérmegállapító Bizottság 1949-es hivatalos lapjában közölt iparági kollektív szerződés már külön időelemzési és normaosztályt sorolt fel. Horváth foglalkozása ebbe a munkaszervezési világba illeszkedik. A kézművesek termékei és a hivatalnokok ügyei mellé a névsorban magának a munkának a mérése is odakerül.

Lőwy Lipót Pálné, Beer Olga: bedolgozó

Beer Olga bedolgozó volt: a megnevezés vállalat vagy más megbízó számára vállalt, otthon elvégezhető munkát jelöl. A készített termék nem derül ki a névjegyzékből. Sora arra emlékeztet, hogy az ipari munkavégzés a lakóhelyhez is kapcsolódhatott, bár Olga munkájának pontos helyét nem ismerjük. ^{[4, 14]}

Felkai Andor és Felkai Éva: a névjegyzéktől a kosárlabdapályáig

Az 1954-es névjegyzék egymás után sorolja fel Felkai Andort, az 1926-ban született vegyészt és Felkai Évát, az 1933-ban született egyetemi hallgatót. A munkát és a továbbtanulást rögzítő sorok mellé a sport története kínál lehetséges folytatást. ^{[4, 24]}

Andor valószínűleg azonos a Vívó és Atlétikai Club, a VAC háború után újjászervezett kosárlabdacsapatának játékosával. Szász György klubtörténete az első osztályú csapat tagjai között említi. Kornfeld György visszaemlékezése egy 1946-os, amerikai tisztviselők elleni mérkőzésen is felsorolja, később pedig a női csapat edzőjeként és a zsidó kórház igazgatójaként idézi fel. A vegyészi foglalkozás mellett így egy sportolói és közösségszervezői pálya lehetősége is kirajzolódik. ^[23]

Kornfeld Andor húgáról is beszél: ő a női csapatban kosárlabdázott, később Hollandiába költözött, és egy VAC-os vízilabdázó feleségeként Delikátné lett. Ez Éva történetéhez is ígéretes nyom, de a visszaemlékezés nem közli a húg keresztnevét. Évával való azonossága, sőt a névjegyzék két Felkaijának testvéri kapcsolata is egyelőre feltevés. ^[23]

Molnár Ida: tizennyolc éves táncos

Molnár Ida 1936. január 14-én született Csákváron; az 1954-es névjegyzék már táncosként tartja számon a Dembinszky utcában. Alig tizennyolc évesen művészi munkával került a ház foglalkozásai közé. Almássy Iza század eleji színésznői bejegyzése, Ballák Magda mozigépészi munkája és Ida táncosi sora három különböző ponton kapcsolja a lakókat az előadások világához. ^{[4, 25]}

A műszaki szakmák mellé sport, továbbtanulás és művészi munka társul. A sok háztartásbeli és nyugdíjas bejegyzése pedig más élethelyzeteket őriz: az iparosítás korának házközössége is több volt a termelésben dolgozók névsoránál.